Sándor Évi

Sándor Évi története:

Évi FB oldala

Nekem 4 évesen lett az első foltom. Ismerem a témát..a gyerekek csúfoltak, néztek, nem egyszer kinevettek, hogy napszemcsibe mentem be a Balatonba fürödni osztálykiránduláskor…a szüleim,nagyszüleim nagyon sajnáltak, sokszor sírt anyukám, mindent kipróbáltunk, emlékszem volt olyan is, hogy a sárgarépát lereszeltük és naponta 3x bekentük a foltos részeket:))
Tényleg mindent megpróbáltunk.
Minden nap megkérdezték tőlem az emberek(kortól függetlenül) vagy 100x, hogy mi ez? Hozzám érhetnek? Vagy fertőző? Gondolom ismerős….
Mellette még duci is voltam, vörös és szeplős…szóval mindenért tudtak bántani…
Aztán kb. 17 éves lehettem és külföldről hozattak be egy gyógyszert, aminek elolvastam a mellékhatását…esküszöm az volt odaírva, hogy pl. vakság, kihullhat a hajam, de legrosszabb esetben halál…na köszi, gondoltam…ott befejeztem. Többet nem próbáltam meg gyógyszert használni, de növényi készítményeket sem….semmit….belefáradtam.
A következő 10 év elég érdekes volt…már nem bántottak az emberek, nem is nagyon kérdeztek róla, hogy mi is ez…észre sem vették sokszor, de én még mindig abban a érzés mintában éltem tovább az életem, mintha az előző 10 évben élnék. Hogy nekem takargatnom kell magam, hogy engem sajnálni kell, mert szegény én vitiligos vagyok…és hirtelen 28 évesen bevillant, hogy most már csak én bántom saját magamat…Olvastam rengeteg dolgot a lelki hátterekről, hogy mitől is alakulhatott ki a vitiligo, és rájöttem erre is:
4 évesen egy játszótéren bújócskáztunk a gyerekekkel. Az egyik játék végén engem nem találtak meg, de a többiek továbbjátszottak nélkülem,mert nem vették észre, hogy nem vagyok ott…én rohantam oda sírva, hogy én még itt vagyok, itt vagyok…és azzal a lendülettel beleestem egy nagyon nagy gödörbe és kifordult a bokám…rohanás az orvoshoz, aki visszatette a bokámat, de még aznap azon a helyen a bokámon megjelent az első folt…
Tehát annyira rosszulesett, hogy nem vettek észre, hogy láthatatlannak néztek, hogy a Viti által láthatóvá tettem magam az elkövetkező 80 évre legalább..
Spirituális beállítottságú vagyok, jártam kineziológushoz, rengeteget olvastam önszeretetről és hiszek a karmikus dolgokban is. Azt mondják, hogy bármilyen bőrprobléma az önmagunk felvállalásával van kapcsolatban. Önszeretet hiány.
Mai napig vannak olyan emberek, akik rákérdeznek, hogy mi is ez…na nem mindig a legjobb hangnemben…csak most már az a különbség, hogy nem fájnak a kérdések, vagy a gúnyos megjegyzések. Sőt..pont az ellenkezője történik velem. Zenész vagyok, a színpadon élek,de már nem takargatom magam… Megtanultam szeretni, előítélet mentesen élni amennyire csak tudok, alázatot és elfogadást tanultam,és nem tudom, milyen ember lennék,ha a Vitiligo nem tanított volna meg….szóval,csak hálás lehetek. Mindenkinek ajánlok egy könyvet…

Louise L. Hay-Éld az életed

…nekem ez a könyv volt az első lépcsőfok az elfogadásban. Például azt is írja benne az Írónő, hogy gondoljunk bele, hogy a picur gyerekek, akik éppen fedezik fel a testrészüket, ugyanúgy szeretik a lábukat, mint a nózijukat, vagy fülüket…
Meg kellett találnom azt a kisgyermeket magamban, aki szerette magát feltétel nélkül…hisz szerettem magam, mielőtt a társadalom elhitette velem, hogy nincs miért… Megbocsátottam magamnak, amiért hosszú évekig bántottam magam…ez csak külsőség..szeresd a testedet hisz a lelked “háza”…itt az ideje,hogy igazán szeresd attól függetlenül,hogy foltos, vagy nem…nem számít. Tényleg nem  Tavaly megkerestek egy újságtól, hogy beszélnék-e a Vitiligoról…megosztom Veletek, remélem tetszeni fog  (mondjuk azt hiszem kb. leírtam ide is mindent,ami a cikkben van) Jó éjszakát! ?