http://www.soladerm.hu/termekek
NB-UVB fény használata
A fényterápia története az i.e. 1400-as évekre nyúlik vissza Indiába, ahol pigmenthiányos (vitiligos) betegeket növényi kivonatokkal (valószínűleg psoralen-vegyületekkel) kezeltek, majd napfénynek tették ki őket. A modern fényterápia alapjait Niels Finsen fektette le, aki 1903-ban Nobel-díjat kapott az ultraibolya fény bőrbetegségek (pl. lupus vulgaris) kezelésére való alkalmazásáért.
A PUVA-terápia (psoralen + UVA fény) 1974-ben Parrish munkásságával jelent meg, aki psoriasisos betegeket kezelt szájon át adott psoralen és nagyintenzitású UVA-sugárzás kombinációjával.
Az UVB fény terápiás alkalmazása később kezdődött: 1978-ban Wiskemann széles spektrumú UVB (BB UVB) fénycsöveket használt pikkelysömör és uraemiás viszketegség kezelésére. Azonban a széles spektrumú UVB nem vált be olyan hatékonyan, mint a PUVA, így kevésbé terjedt el.
Az áttörést a szűk spektrumú UVB (NB UVB) fényforrások hozták meg 1988-ban a psoriasis kezelésére. Ezek a speciális lámpák az ultraibolya fény spektrumának 310-315 nm-es tartományában, elsősorban 312 nm-en működnek. A széles spektrumú UVB-hez képest az NB UVB kevésbé okoz bőrkárosodást, miközben terápiás lehetőségei szélesebbek.
A fényterápia további módozatai közé tartozik a polarizált fény és az infravörös fény (IR), amelyeknek szintén megvannak a speciális alkalmazási területeik. A továbbiakban azonban a szűk spektrumú UVB-fény terápiás alkalmazására összpontosítunk.