A vitiligo, mint differenciálatlan szomatoform zavar című írás 2011-ben, szakdolgozatként készített empirikus kutatómunka eredménye.
A szakirodalmi előzményekben végigveszem a pszichoszomatikus megközelítés történetét és jelen helyzetét. Ennek jelentősége abban áll, hogy a meghaladott biomedikális szemléletet (amely minden betegségben pusztán a biológiai okot keresi és kezeli) a bio-pszicho-szociális paradigmaváltással ütköztetem (amely a biológiai mellett a lélektani és társas tényezőt is figyelembe veszi a kialakulásban és a kezelésben).
Ezt követően rövid bőrgyógyászati összefoglalás következik a vitiligoról. Végül a kutatás alapfeltevésében megjelenő érzelemszabályozás és megküzdés áttekintése történik, valamint ezek megjelenése a szomatoform zavarokkal összefüggésben.
Az alapfeltevésem az volt, hogy egy hagyományosan szomatikusnak tartott bőrgyógyászati kórképre tekinthetünk-e úgy, mintha az a pszichés zavarok hatására megjelenő testi tünet lenne (szomatoform zavar). Ennek feltárása abban állt, hogy a szomatoform zavarok legjellegzetesebb tényezőit, az érzelemszabályozás és a megküzdés nehézségeit vetettem össze a betegcsoport és egészséges kontrollcsoport között.
A hipotézisek statisztikailag igazolódtak, vagyis a vitiligo betegek érzelemszabályozásukban több nehézséget élnek meg, valamint problémaközpontú stratégiáik is kevesebbek és/vagy alacsonyabb hatásfokúak, mint az egészséges kontrollszemélyeké (ezzel együtt valószínűleg érzelemközpontú stratégiáik is szerényebbek). A kutatás gyakorlati jelentősége abban áll, hogy empirikusan is igazolta, hogy a vitiligo is tekinthető pszichológiai zavarok testi megnyilvánulásának (természetesen az ok-okozati összefüggés nem jelenthető ki, hiszen roppant komplex folyamatról van szó).
A betegek számára pedig abban áll a konklúzió, hogy érdemes önismereti és/vagy pszichoterápiás lehetőségeket keresni annak érdekében, hogy az érzelemszabályozás stabilabbá váljon, a megküzdési készségek pedig mennyiségben és minőségben is gyarapodjanak.
2014.08.17.