Forrás: Kossuth Rádió. Szlavkovics Rita 2004. június 26.
A szegedi bőrklinikán olyan eljárásokat dolgoztak ki, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a betegből egy viszonylag kis bőrterület levételével szaporítják a sejteket, és azokat megnövelt mennyiségben ültetik vissza.
– Két évvel ezelőtt Önök nyertek 170 millió forintot az Oktatási Minisztériumtól egy kutatásra. Ennek mi lett az eredménye, tehát milyen technológiát dolgoztak ki, aminek a végén esetleg egy bőrbank jöhet majd létre?
– Olyan eljárásokat dolgoztunk ki, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a betegből egy viszonylag kis bőrterület levételével nagyobb bőrfelületeket fedjünk – mondja Kemény Lajos, a szegedi bőrklinika igazgatója. Ezt rendszeresen alkalmazzuk az orvostudományban. Ha van a betegen egy bőrhiány, akkor a betegről egy ugyanakkora bőrterületet leveszünk, ezt úgy hívják, hogy félvastag bőr. Ahonnan levettük begyógyul, és ahova áthelyeztük, megtapad ez a félvastag bőr. Ez azonban azt jelenti, hogy ahonnan vettük a betegről a mintát, ott egy jelentős nagy defektus alakul ki, ami sokszor torzító hegeket is hagy hátra. Mi azt találtuk ki, hogy milyen bőrfelületről, melyik testterületről érdemes úgy venni bőrt, amiből a legtöbb bőr nyerhető a későbbiekben, úgy, hogy laboratóriumi körülmények között szaporítjuk a sejteket, és az így megnövelt mennyiségű sejteket visszaültetjük, transzplantáljuk a betegre.
– Olvastam egy ilyen dermesztő kifejezést, hogy a bőr ipari méretű előállítása.
– Itt arra képesek vagyunk, hogy laboratóriumi körülmények között egy beteg számára egy levett bőrből egy nagyobbat „legyártsunk” és visszarakjuk a betegre. Az ipari méretek itt azt jelentik, nemcsak egy betegről van szó, nem is tízről, hanem százról, és nemcsak Szegedről, hanem Magyarország többi városából, vagy akár határon túli területről van szükség bőr nagyobb méretekben történő előállítására. Ez jelenti az ipari méreteket. Tehát mi arra vagyunk képesek, hogy egy, kettő, öt betegtől bőrlevétel után megsokszorozzuk a bőrt a laboratóriumban.
– Azt más is használhatja?
– Természetesen nem. Csak saját bőrt gyártunk, tehát ez egy betegre szabott terápia. A beteg, akinek szüksége van nagyobb mennyiségben saját bőrére, abból veszünk egy kis darabkát, ezt szaporítjuk, és itt jön be a bőrbank, hogy egy részét a betegnek visszaültetjük és gyógyítjuk, másik részét pedig lefagyasztjuk, arra az eshetőségre, ha a betegnek a betegsége kiújul. Itt krónikus betegségekről van szó, mint a lábszárfekély.
– Amikor többször kell egy műveletet megismételni.
– Így van. Amikor nagy eséllyel a betegnek a rossz vérkeringése miatt egy, kettő vagy három évvel később ismételten kialakul apró sérülés következtében egy fekély ugyanazon a területen. Akkor nem szükséges megint a beteget megoperálni és bőrt venni belőle, hanem elővesszük a tárolt bőrsejteket, megint elkezdjük szaporítani, és a betegre visszaültetjük.
– Mindig bejön a pénz. Tehát akkor ugye valami hiányzik még ahhoz, hogy ebből valóság legyen?
– Hogy ebből ipari méretekben alkalmassá váljon a technológia arra, hogy több száz vagy ezer beteget is kezeljünk, ehhez azonban egy olyan sejttenyésztő laboratórium létrehozására van szükség, ami legalább 500 millió forint. Erre újabb tőkebevonásokra van szükség.
– Most konkrétan magánbefektetőkre gondol?
– Ez már nem államilag finanszírozandó tevékenység. Ez egy típusosan olyan tevékenység, amire már ipari befektetők kellenek.
– Vannak érdeklődők?
– Két hónappal ezelőtt majdnem aláírás előtt állt a dolog, amikor az egészségügyben látott némi bizonytalanságok miatt nem látták teljesen biztos befektetésnek az egészségügybe való ilyen méretű invesztálást. Ehhez tudni kell, hogy a befektetőnek teljesen mindegy, hogy ő olajat vásárol és azt eladja haszonnal, vagy pedig az egészségügybe fektet. És minden kicsi bizonytalanság megriasztja őket, ami ebben az esetben is történt. De azt gondoljuk, hogy ez egy átmeneti állapot, azzal együtt, hogy a technológia végül is készen van, ha a befektetők is úgy gondolják, ez bármikor indulhat.